Kövesd te is!

Agrárvilág

Partnereink

VAJON MI LEHET AZ EGYES HÚSMARHA FAJTÁK FEJLŐDÉSÉNEK KULCSA?

  • 2019. november 19., kedd 10:20

Ha egy-egy szakmai újság lelkes olvasója rápillant a Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesületének taglétszámbeli, valamint tehénlétszám tekintetében megfigyelhető növekedési ütemére, joggal teheti fel a kérdést; vajon mely fajtánál látható még hazánkban ilyen mértékű növekedés? A válasz egyszerű: egyiknél sem! Ebből a megállapításból máris következik a második kérdés: De mi lehet ennek a páratlan növekedési ütemnek a titka? Erre a kérdésre már nem olyan egyszerű válaszolni. Mi mégis megpróbálunk a következő pár fejezetben elfogadható magyarázatot adni erre a nem mindennapi eredményre.

Egy-egy fajta elterjedéséhez két nagyon fontos tényező kell. Először is kell egy jó piac, mégpedig olyan, ahol az állatok jól eladhatók. Emellett nélkülözhetetlen egy hatékony összefogás, amely kifejezetten ezt a fajtát menedzseli, nemcsak a piacon, hanem termelői és tenyésztői szinten is.

A két tényező természetesen erősen kapcsolódik egymáshoz, az egész rendszer alapja ugyanakkor az elhivatott tenyésztő. Gondoljunk csak bele, ha olyan tenyésztési programot vázolunk fel a munkájukat lelkesen végző gazdáinknak, amely a szelekció irányába hat, akkor a fajta mutatói javulni fognak. Például a Limousin és a Blonde d’Aquitaine esetében a hústermelési mutatók növelése volt a cél a szaporasági tulajdonságok mellett hosszú időn keresztül, ami lassabb genetikai előrehaladást eredményezett ugyan, de mégis annak a két nagy tulajdonságcsoportnak a fejlődését eredményezte, mely ma szinte a két legjobb húsmarha fajtává emelte ezeket a húsmarhákat. A nemesítés és a tenyésztés iránya pedig befolyásolta a felvevőpiacot – ebben az esetben pozitív irányba – ami egyre több pénzt juttat vissza a tenyésztőnek és a tenyésztésszervezésnek egyaránt. Ebből a pénzből pedig egyre több olyan tenyésztéstechnikai, illetve szelekciós módszert lehet alkalmazni populáció szinten, amely még jobban növeli a genetikai előrehaladást és ennek a két fajtának a fejlődését, ezzel még jobb pozíciót teremtve a piacon.

Mivel a tenyésztő és a tenyésztésszervezés alapvetően meghatározza egy-egy fajta fejlődését, így a jövő kulcsa ugyanezekben a kezekben keresendő. Ebben a szoros rendszerben a piac a legkevésbé kiszámítható – leginkább „kívülálló okokkal” is befolyásolható – tényező, ezért a legnagyobb feladat a tenyésztőre, és a tenyésztői társadalmat összefogó tenyésztőszervezetekre hárul.

A tenyésztőszervezetek hazánkban egyesületekbe tömörülve látják el egy-egy fajta képviseletét, marketingjét és szakmai munkáját a tenyésztésszervezés területén. Ilyen szakmai szervezet egyesületünk, a Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesülete is. Feladata többek között a fajták törzskönyvezése, a teljesítményvizsgálat, állatkiállítások – vásárok – és versenyek szervezése, amelyet a tenyésztőkből tömörült elnökség és szakbizottság iránymutatása alapján hajt végre. A kommunikáció és a tenyésztésben elért eredmények mind-mind jó reklámot csinálnak a fajtáknak, melyek népszerűsítése egyre több vevőt vonz az előállított termék megvásárlására. Az összefüggés egyszerű: ha egy tenyésztőszervezet egyre több olyan tenyésztéstechnikai és szelekciós eszközt használ fel (pl. genomikai értékbecslés, központi sajátteljesítményvizsgálat üzemeltetése), mely az állatok pozitív genetikai variánsainak kiválogatását teszi lehetővé, akkor ezen kimagasló minőségű tenyészállatok párosítása egyre jobb és jobb utódokat fog eredményezni, melyek a felvevőpiacon egyre jobb minőségi termékként jelennek meg, ezzel sikert hozva a fajtának, növelve a felvásárlási kedvet. Ha egyre többen akarnak egy termékből vásárolni és nő a kereslet, akkor persze növelni kell a kibocsátást is, ami gyors ütemben létszámnövekedést eredményez. Így már látható, miért nő rohamos ütemben egy-egy fajta – és azt a fajtát tartó farmerek létszáma egyaránt (1. ábra).

1. ábra: A Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesületének tehénlétszám és taglétszám változása

Persze fontos megjegyezni, hogy ehhez a munkához pénzre van szükség, hiszen a modern genetikai vizsgálati eljárások drágák, a sajátteljesítményvizsgálatok – különösen a központi teljesítményvizsgálat – szintén nagy ráfordítást igényelnek, és az állattenyésztési kiállítások, melyek a marketingtevékenység első számú rendezvényei, mind költséget jelentenek az egyesületeknek.

A világ összes országában a tenyésztésszervezésre juttatott pénz egy részét a tenyésztők, másik hányadát pedig az állam biztosítja. Akár az állam, akár a tenyésztők, tartók, egyesületi tagok hozzájárulása csökken, az előző összefüggés alapján belátható, hogy a minőség és a piaci térhódítás csökkenése is hamar megjelenik. Vagyis a pénzügyi csapok elzárása saját értékesítésünk és gazdasági működésünk „ellehetetlenítését” jelenti.

Mivel a tenyésztésszervezésre költött pénz sohasem kevés, sokszor vizsgáljuk, hogy hogyan lehetne a rendszert olcsóbban működtetni. Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk meg kell vizsgálni, mi minden kell egy hatékony, „egy fajta nemesítését előre lendítő” tenyésztésszervezési munka kivitelezéséhez.

Először is szükség van jól működő törzskönyvezésre. Kulcsfontosságú, hogy az állatok jelölésével, alapvető tulajdonságaival (kor, ivar stb…), valamint a felmenők kilétével kapcsolatban tisztában legyünk. Rokoni kapcsolatok ismerete nélkül aligha lehet hatékony szelekciót végezni. Másodszor ismernünk kell a szülők teljesítmény adatait, akárcsak az utódok képességeit, ehhez pedig nagy mennyiségű adat szorgalmas gyűjtésére és veszteségek nélküli raktározására van szükség. Ide már eleve fejlett számítástechnikai szervezettség szükséges, pláne, ha az adathalmazokat egymással össze kívánjuk hasonlítani, és ezekből eredményeket, genetikai trendeket akarunk számolni. A teljesítményvizsgálatnak is különböző szintjei vannak. Vizsgálhatunk adott egyedet értékmérők tekintetében, vagy következtethetünk utódok, ivadékok teljesítményéből egy-egy tenyészállat tenyészértékére. Végezhetünk genomikai analízist, sőt ezeket kombinálhatjuk is. A lényeg, hogy a kívánt tenyészcél irányába történő genetikai előrehaladást biztosító kiválogatásunk alapjául hasonló elemzéseket végezzünk, hiszen ezek nélkül szelektálni hatékonyan nem lehet.

A tenyésztő legfontosabb eszköze a szelekció. Olyan lehetőség ez, akárcsak a szobrásznak a kalapács és a véső. A szobrász, aki előtt csak egy kődarab áll, a fejében pontos képet alkot a kész műről, melyet a vésővel és kalapáccsal formál az általa elképzelt szoborrá. A tenyésztő is ilyen művész, csak ő élő anyaggal dolgozik. A fejében ott van a „kész mű”, az általa ideálisnak elképzelt tenyészállat, melyet a szelekcióval, a generációról generációra alkalmazott tenyészállat kiválogatással, mint eszközzel kíván elérni (Jean Blanc).

A szelekciónak két fő típusa létezik. Ha egy gazda az állatainak bizonyos, kiválasztott és meghatározott értékmérő tulajdonságai alapján a legjobb állatait válogatja be továbbtenyésztés céljából egy utódokat létrehozó csoportba (hímivarú és fiatal nőivarú egyedek esetén jellemző), azt pozitív szelekciónak nevezzük. Ezzel szemben negatív szelekciót akkor végzünk, amikor egy-egy állatcsoportból a nemkívánt tulajdonságokkal rendelkező állatokat zárjuk ki a tenyészetből, azaz selejtezzük a populációból (inkább tehenek esetén követett szelekciós módszer). Továbbá megkülönböztetünk irányító (direkcionális), szétválasztó (diszruptív) és stabilizáló szelekciót is (2. ábra).

2. ábra: A szelekció típusai

Általában az állattenyésztésben a direkcionális szelekciót alkalmazzuk, vagyis olyan tulajdonságok felé toljuk a populációban fennmaradó, erősödő genotípusok arányát, amelyek az elérni kívánt tenyészcél irányát célozzák. Nyilván a nem kívánatos genotípust ezzel egyetemben kiszelektáljuk, tehát ezek aránya pedig csökken a populációban.

Stabilizáló szelekció a legritkább az állattenyésztésben, hiszen ez a módszer a szélsőértékeket szelektálja, ami után a populáció átlagos egyedeinek létszáma növekszik. Ez nem kívánatos a húsmarhatenyésztésben, ugyanis épp egy-egy kiemelkedő tulajdonság kiválasztása adja egy fajtán belül egy-egy vonal jelentőségét. Ezeket a vonalakat később egymással párosítva a típusheterózis pozitív hatását kihasználva érhetünk el bizonyos értékmérő tulajdonságokban előrehaladást. A diszruptív, vagy szétválasztó szelekcióra jó példa a fiatal tenyészbikák esetén megjelenő tipizálás. Sok tenyésztő már jól tudja, hogy megkülönböztetünk „tenyésztípust” (tardif) és „végtermék vagy hentes” típust (boucher) a tenyészbika terminológiában. Azok az egyedek, amelyek magas, hosszú, mély vázszerkezetűek, ámde nem túl széles, nem túl izmolt konformációval rendelkeznek, általában üszők előállítására jók, hiszen ott a nagy váz a fontos, kevésbé az izomzat. Míg ellentétes párjuk, az izmolt, széles, ugyanakkor rövidebb, alacsonyabb, zömök testfelépítésű végtermék-előállító bikák utódai jól hízlalhatók és kiváló eredménnyel vágódnak. Éppen ezért ez utóbbi csoport utódait hízóbikák előállítására használják. A tenyészbika utánpótlásnál ez a két szélsőséges típus kerül be leginkább az utódok közé, hiszen ezek a tulajdonságcsoportok egymással ellentétesen korrelálnak. Így ezek közül bármely megjelenése előnyös a tenyésztőnek, míg a köztes, úgynevezett „mix” típus a legkevésbé imponál a tenyészbika vásárlóknak. Ez tulajdonképpen a szétválasztó szelekció tipikus gyakorlati-állattenyésztésben való megjelenése.

Az egyes tulajdonságok vizsgálatára használhatunk különböző eszközöket (pl. mérleg, mérőszalag), vagy modern genetikai eljárásokat (pl. genomikai analízis). Biztosan nem meglepő sokak számára, hogy a küllemi bírálat is egy ilyen értékmérő tulajdonságokat vizsgáló, leíró módszer az állattenyésztésben. Ezeket a módszereket annak függvényében használjuk, hogy teljesítményvizsgálatot végzünk, vagy tenyészértéket becslünk, esetleg mindkettőt. Látható tehát, hogy fajtáink létszámának növelése – melyet a fajták minőségi javulása tesz lehetővé – elképzelhetetlen szelekciós munka nélkül. A tenyészállat kiválogatás mechanizmusának pontos végrehajtásához pedig nagyon fontos beszélni az előbb felsorolt módszerekről. Azonban azt fejtegetni, hogy mely lehetőséget érdemes inkább használni, és ennek milyen hatása van egy-egy fajta fejlődésére, már egy teljesen más történet.

Elérhetőségek:

Limousin és Blonde d'Aquitaine Tenyésztők Egyesülete

Cím: 1134 Budapest, Lőportár u. 16.
Telefon: 1/412-5098
E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ; Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: www.limousin.hu


Kövessen minket, s további agrárgazdasági híreinket: