Agrárvilág

Kövesd te is!

Partnereink

A tenyésztésben elvárt genetikai előrehaladás kulcsa a teljesítményvizsgálat!

  • 2019. december 15., vasárnap 08:30

Bizonyára mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy egy-egy húsmarha fajta felemelkedése mögött milyen folyamatok állnak. Ebben a cikkben arra a tenyésztői munkára szeretnénk felhívni a figyelmet, amely nélkülözhetetlen a tenyészállatok minőségi javulásához, ami az árutermelő állatok termelésében kulcsszerepet játszó genetikai alapanyag előrehaladásáért felelős. Hiszen csak akkor tudunk gazdasági fejlődést és piaci fellendülést elérni, ha a minőség javul. A folyamat alapja pedig a tenyészállatok minőségi javulása. Ehhez olyan megalapozott állattenyésztési döntések kellenek, melyek pontos tenyésztési, teljesítményadatokon alapulnak. Nem titok, hogy „csak az javítható, aminek ismerjük a mértékét”. Vagyis tenyészállataink teljesítményével tisztában kell lennünk, ha ezeket javítva fejlődni akarunk.

Hogyan induljunk?

Napjainkban a minőségi tenyészállat-előállításhoz a legfontosabb kiindulópont kiválogatni a megfelelő szülőket. A tehenek tekintetében általában adottak a lehetőségek, ám a bikaválasztáson sok múlik. Mind tudjuk, egy-egy jó vagy rossz tulajdonság örökítéséhez egy bika is elég, ezért a tenyészbikaelőállításnál szigorú szabályokra van szükség, ha a hazai populációk termelési mutatóiban nem kívánunk csökkenést tapasztalni (1. ábra).

A tenyészbika-előállításra Európában két módszert alkalmaznak: ÜSTV (üzemi sajátteljesítmény vizsgálat) és KSTV (központi sajátteljesítmény vizsgálat). Mindkét módszernek több előnye és hátránya is van. Mivel egyesületünk 2018 szeptemberében megkezdte hivatalos KSTV programját, most aktuális egy kis „összehasonlító anatómia” a két rendszer között.

Aktuális

Az állattenyésztésben mindennapjaink aktuális témája a teljesítményvizsgálat. Annak érdekében, hogy a tenyésztés színvonala ne csökkenjen, egyre több és több analízist kell végeznünk, mert a termelés nélkülözhetetlen mozgatórugója a teljesítménymutatók szinten tartása, növelése. Napjainkban az Európai Unió nem engedélyez különböző genetikai manipulációkat az állattenyésztésben, csupán tenyésztéstechnikai eszközök állnak rendelkezésünkre a generációs intervallum okozta lassú előrehaladás felgyorsítására. Ilyen lehetőség az embriótranszfer program, valamint a merőben modern petesejt leszívást igénylő OPU eljárás. Ha ezeket az eljárásokat alkalmazva célul tűzzük ki az utódállatok teljesítménynövelését vagy fenotípusos tulajdonságainak „kívánt irányba történő terelését”, akkor ismernünk kell a szülők, azaz az embriódonorok, tehát egyrészről a petesejt- és másrészről a hímivarsejtdonorok tulajdonságait, örökítőképességüket. A hasznos teljesítményhez nélkülözhetetlen tulajdonságok, úgynevezett „értékmérők” vizsgálatára több módszer is rendelkezésre áll. Van, aki a genomikai értékbecslésre támaszkodik, néhányan pedig a klasszikus, varianciaanalízis alapján meghatározott tenyészértékeket részesítik előnyben. Ezek azonban mind-mind becslési eljáráson alapuló módszerek. Míg az egyik a környezeti hatások összefüggéseit kikapcsolva próbálja megállapítani az additív genetikai variancia részarányát a fenotípusos varianciából, addig a másik módszer a DNS adott szakszán előforduló SNP (pontmutációk) előfordulását gyűjti össze, és a kapott eredményeket hasonlítja egy teljesítményvizsgált referenciabázishoz. Mindkét módszer megbízhatósága nagyban függ az elemszámtól, azaz a vizsgált állatok számától, illetve a referenciaállomány létszámától.

Becslés vs. Mérés

Egy-egy állat teljesítményére a legpontosabb tesztelési módszer a sajátteljesítmény vizsgálat, ugyanis itt az egyes tulajdonságokat nem rokonsági faktorok vagy viszonyítási populáció alapján vizsgáljuk, hanem ténylegesen mérjük, pontozzuk – ráadásul magán a tenyészállaton. Nem véletlen, hogy ma a világban szinte minden olyan tenyészállat, amely után sok utódot várunk, rendelkezik saját teljesítményvizsgálati mutatókkal. Európában nagyjából a vizsgált tulajdonságok is megegyeznek ezen a téren, kis eltéréssel a fontossági sorrendet illetve. Hazánkban húshasznú szarvasmarhák esetén elsősorban a hízékonysági tulajdonságokat vizsgáljuk (választási súly 205 napra korrigálva, éves súly 400 napra korrigálva, súlygyarapodás hízlalási periódus alatt, valamint életnapra vetítve), de nem hanyagolhatjuk el a küllemi jellemzők jelentőségét sem (marmagasság, testhosszúság, mellkasmélység, lábak, izmoltság, szélesség stb…).

A tehenek sajátteljesítmény vizsgálatát jelenleg életteljesítmény adatainak rögzítésére értjük, ahol a reprodukciós tulajdonságok (első ellési életkor, két ellés közti idő, könnyűellési arány) és a borjúnevelő képesség megállapítása a legfontosabb feladat. Míg hazánkban a tehenek vizsgálata nem kötelező – egyesületünk is csak a törzstenyésztőknek írja elő – , addig a tenyészbikaelőállítás (apaállat előállítás) nélkülözhetetlen folyamat. Akik tenyészbikát vásárolnak, mind találkoztak már ilyen hízékonysági és küllemi eredményeket bizonyító „okirattal”, amelyen az új uniós szabályozással összhangban a módszer mellett fel kell tüntetni a mért értékeket és az egyes értékek beskálázásához szükséges indexeket. A Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesülete ma két indexszámot használ az egyes tulajdonságok értékeinek összehasonlítására. A „tenyészetátlag-indexet” és az „országos átlag-indexet”. Az országos átlagtól való eltérés alapján számított mutató magától értetődik, azonban a „tenyészetátlag-index” alapjául szolgáló érték más és más az üzemi STV és a KSTV esetén.

A csoportok összeállítása

Míg az ÜSTV esetén a tenyésztő dönti el a beállítani kívánt állatok létszámát – a saját farmján kialakított ellési periódusok időintervallumának figyelembevételével –, addig a központi STV összegyűjti az ország adott korú egyedeit és egy csoportot képezve, azonos környezeti feltételek között tartja azt a teszt teljes időtartama alatt. Itt máris megemlíthetjük a KSTV nagy előnyét az ÜSTV-vel szemben, miszerint a teljesítményvizsgálatot végző üzemek más és más környezetben hajtják végre a tesztet, más takarmányozási, technológiai elemeket alkalmazva, így a jelentkező különbségek legkevésbé tulajdoníthatók genetikai eredetűnek, sokkal inkább környezeti hatás befolyásolta eltéréseknek nyilváníthatók. Az ÜSTV leginkább arra alkalmas, hogy egy adott csoporton belül határozza meg az egyes bikák közti genetikai különbséget, ha azt feltételezzük, hogy azonos csoporton belül a környezeti hatások ugyanazok. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy az ország különböző területein termelő populációk tenyészállatai közül melyek a legjobbak genetikailag kódolt teljesítőképességük terén, akkor csak a központi STV lehet segítségünkre.

Kik vásárolnak tenyészbikát?

Egyesületünk tapasztalata alapján a tenyészbika vásárlókat két nagy csoportba lehet osztani. Az első jóval nagyobb csoport a „termelők” csoportja, akik kizárólag azért vásárolnak tenyészbikát, hogy a saját állományukban jelenlévő nőivarú egyedeket termékenyítsék, azoktól utódot válasszanak, és azt a húsmarhatenyésztés egyetlen bevételét jelentő választott borjúként mihamarabb értékesítsék, a lehető legjobb áron. Bármennyire úgy tűnik, hogy ebben az esetben a vásárolni kívánt bikák iránt támasztott követelmények nem annyira szigorúak, mégis meg kell jegyezni, hogy jó minőségű választott borjút csak jó minőségű apaállattal lehet előállítani. A magasabb minőségű tenyészbikának – melynek jobb teljesítménymutatói vannak – pedig magasabb az ára „elméletileg”. Persze ez gyakorlatilag jó néhány helyen nem igaz, hiszen a legtöbbször az üzemek azonos áron értékesítik bikáikat, a legjobbakat pedig azok a vevők viszik el, akik először választhatnak a kínálatból. Ez néhány helyen olyan szintre emelkedett, hogy már fiatal korban, még a teszt előtt lehet már tárgyalásokat folytatni az egyes növendék tenyészbikajelöltek megvásárlására.

Egyre több azonban az olyan tenyésztő, aki a teljesítményvizsgálat, vagy a genomikai vizsgálatok eredménye alapján árazza be portékáját (pl. szarvatlanság, kiugró indexértékek stb…). A vevők másik, jóval kisebb – szegmense általában tenyésztő, aki tenyészállat előállításához vásárol tenyészbikát, felismerve a jó minőségű utánpótlás generálásának kulcsát, mely a szülők minőségében rejlik. Ezutóbbi vásárlók akár nagyobb összeget is kifizetnek egy-egy tenyészbikáért, ha az átlag feletti teljesítménnyel rendelkezik.

Mindezek a teljesítményvizsgálatok a húsmarha fajták, végső soron a termelés érdekében folynak. Hisszük, hogy a jövőben mind többen vásárolnak minősített tenyészbikát, ezzel javítjuk a tenyészállataink genetikai alapanyagát, amely az árutermelő gazdaságokban növekvő termelési minőséget, ez pedig jobb keresletet eredményez.


Elérhetőségek:

Limousin és Blonde d'Aquitaine Tenyésztők Egyesülete

Cím: 1134 Budapest, Lőportár u. 16.
Telefon: 1/412-5098
E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ; Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: www.limousin.hu

Kövessen minket, s további agrárgazdasági híreinket: