Agrárvilág

Partnereink

MELYIK BIKA A JÓ TENYÉSZBIKA?

  • 2020. március 15., vasárnap 09:32
  • 296 View

Elmondhatjuk, hogy az utóbbi néhány évben a húsmarhatartás felfelé ívelő karriert fut Magyarországon. A világfajták és hazai fajták jelenléte, a termelés módja, a technológia és a tenyésztéstechnikai módszerek tárháza is igen széles, mely igen összetett, heterogén állományokat eredményez. Ezt fűszerezi a gazdák „szakmai hitvallása” mely betartja a kardinális szabályokat ugyan, ámde meglehetősen különböző elméletek alapján hajtja végre a tenyésztési, vagy termelési tevékenységét. Azonban egy jelenség minden gazdaságban azonos: tehénből jóval többre van szükség, mint bikából…!

Azt az összefüggést, miszerint egy tehén egy évben általában egy borjat hoz a világra, valamint egy bika több tehenet is képes termékenyíteni – szinte mindenki tudja. Azt azonban már kevesebben látják, hogy ennek eredményeképp egy állományban egy rossz tehén esetén egy rossz borjúval számolhatunk, viszont ugyanebben az állományban egy rossz bika esetén legalább 30-40 rossz borjú várható. Az összefüggés egyértelmű: mivel egy bikának jóval több utóda jelenik meg egy tenyészetben, mint egy tehénnek, ezért a bika minőségére nagyon oda kell figyelnünk. De vajon milyen mutatók alapján tudjuk „meghatározni egy-egy bika minőségét”? A kérdés nem egyszerű.

 

SAJÁT TELJESÍTMÉNY

Tapasztalataink szerint a legtöbb tenyészbika vásárló ránézés alapján választ, vagyis a tenyészbikajelölt megtekintése, és annak látványa, összbenyomása alapján dönti el a vevő, mely bikát fogja megvenni.

 

1. kép: Aukció a francia Lanaud-i teljesítményvizsgáló állomáson

Néhányan azonban tüzetesen megnézik a teljesítményvizsgálati minősítő lapot is, melyet az egyesület minden minősült tenyészbikához kiállít. Szerencsére ez utóbbi vevők száma folyamatosan nő, ami alapján elmondható, hogy a teljesítményadatok értékelése egyre fontosabb. Ez nem véletlen, ugyanis az indexek a minőségről árulkodnak. A kiállított minősítő lapok nem csak a mért és pontozott tulajdonságok értékeit tartalmazzák, hanem %-os összehasonlító indexet is mutatnak külön a populáció átlagától való eltérésre, illetve a hazai állományátlaghoz viszonyítva. Ha ezeket az értékeket és indexeket valaki jól tudja olvasni, választ kap arra a kérdésre, hogy vajon tenyész típusú vagy terminál típusú bikát választ épp, valamint üszőre, vagy csak tehénre érdemes használni az adott tenyészbikát.

2. kép: Méretfelvételezés Ráckeresztúron, az egyesület által irányított KSTV zárásakor

Fontos azonban megjegyezni, hogy a kiváló küllemű, megjelenésű és teljesítményvizsgálatú bikák után jó eséllyel várhatunk hasonlóan jó minőségű utódokat – de ez egyátalán nem biztos, hogy így is lesz. 

 

AZ IVADÉKVIZSGÁLAT (ITV)

A mesterséges termékenyítéssel való célpárosítást folytató törzstenyészetek jól tudják, hogy a megbízható minőségű utódokhoz nem elég egy-egy bika teljesítményvizsgálati értékelése. Bár ezek a vizsgálatok kétségkívül a megbízhatóság első szintjét jelentik, a lehető legjobb minőségű utódok eléréséhez több „biztonsági szintet” kell ismernünk az apaállatok választása esetén. Ennek egyik legjobb módszere az ivadékvizsgálat. Mi más jelentene akkora biztonságot az utódok minőségi javulásának irányába, ha ismerjük egy-egy tenyészbika utódjainak teljesítményét? De sajnos van egy nagy hátránya a módszernek: a megbízható ivadékvizsgálati eredmények gyűjtése és értékelése nagyon hosszú folyamat, mely évekig tart. Emellett szinte kizárólag mesterséges termékenyítésre használt bikák esetén elérhető, vagyis ivadékvizsgált bikáktól 99%-ban csak szaporítóanyag használható.

A módszer másik nagy problémája, hogy igen költséges. Ha belegondolunk, hogy egy-egy bikától évente 20-40 tehénnek kell vemhesülnie, azok utódait pedig központi állomáson kell vizsgálni (ICAR előírás), akkor a felnevelés költségeit valakinek állni kell. Például az ivadékvizsgáló állomásnak. Vajon megéri ekkora rendszert üzemeltetni azért, hogy a tenyészbikákat értékelni tudjuk? Franciaországban a válasz: Igen! Nyugaton, ahol a tenyészbika árverések működnek, egy-egy bika árát igencsak feltornázza ivadékainak eredménye.

Sokszor azok a fiatal tenyészbikák is nagy összegért kelnek el, melyek apja hasonló ITV eredménnyel rendelkezik. Az ivadékvizsgálat sok egyéb tulajdonságra is rávilágít. Például megmutatja, hogy egy-egy bika után milyen %-ban születnek könnyen a borjak (IFNAIS index). De ekkor nem ér véget az ivadékvizsgálati teszt.

 

3. kép: Ivadékok minősítése a francia ITV állomáson, Moussours-ban

 

MINŐSÍTÉS A FELNEVELÉS UTÁN IS

A francia ivadékvizsgálati rendszer második lépése a hústremelési, és vágóérték index meghatározása (Les index d’aptitudes bouchères). Az egyes tesztelt tenyészbikák ivadékainak indexálása után a hímivarú egyedeket meghizlalják, majd vágóhídon levágják, és a féltesteket minősítik. Néhány értékmérőt még az élő állaton vizsgálnak, mint például a súlygyarapodást (CR) – hasonlóan a hazai STV rendhez – vagy az izmoltságot (DM), ahol a hát-, és farizom konformációját pontozzák. 100 ponttal jelzik az átlagértéket, és az ettől való %-os eltérést fejezik ki pontokban (Pl. 101 pont=az átlagnál 1%-kal jobb, 98 pont=az átlagnál 2%-kal rosszabb érték). A vágott féltestet ezután minősítik, ahol nézik a súlyát (PCAR), formáját (CONF), ezen kívül a faggyútelítettséget (GRAS), végül a hús színét (COUL). A vágott féltest végső minősítését a szintetikus hústermelési index (IAB) adja. Óriási jelentősége van annak, hogy a központi STV-t végzett, minősített tenyészbikák – amelyek spermát termelnek – számos utódának ismert a vágóértéke. Bár hazánkban ezeket az eredményeket kevésbé figyelik a tenyésztők, hiszen a hazai, valódi húsmarhavágás nagyon kis volumenű, ezért itthon kevés embert érdekelnek a végsúlyra hizlalt marhák mutatói. Ellenben azokban az országokban, ahol a húsmarha termékpálya a születő borjútól a vágott féltestig folytonos, a végtermék bikák, és utódaik vágóértékének rendkívüli jelentősége van.

 

1. táblázat: Francia tenyészbikák ivadékvizsgálatának indexeredményei (részlet)

Az ivadékvizsgálat harmadik eleme az apák nőivarú utódainak anyai tulajdonság-indexálása. Ilyenkor az IBOVAL (választáskor mért értékmérők alapján számított) indexekkel rendelkező nőivarú utódokat üszőnevelő telepen, azonos körülmények között felnevelik és különböző tenyészbikák (tesztbikák) spermáival termékenyítik. Sajnos ez időigényes folyamat, hiszen mind a Limousin, mind a Blonde d’Aquitaine esetében az első ellés általában 29-35 hónapos korban aktuális. Az ITV állomásokon különösen odafigyelnek a 20-24 hónapos tenyésztésbevételre, ugyanis a korai ellés által okozott esetleges negatív fejlődés és negatív borjúnevelési képesség (vagy az újra-vemhesülés hiánya) negatívan befolyásolja a teszteredményeket. A termékenyítéskor vizsgálják a fertilitást (IFER), a vemhesség után, elléskor indexálják a könnyűellési arányt (IVEL), a borjú hízékonyságát, gyarapodó-képességét és vázfejlettségét (IMOCR), a borjú 120 napra korrigált súlya alapján pedig az anya tejtermelésére (PLAIT) állítanak fel index értéket. Ezek együttesen adják az anyai tulajdonságok (IQM) mutatót, mely információt ad arról, hogy az egyes tenyészbikáktól milyen tulajdonságú nőivarú utódok várhatók.

 

ISMÉTELHETŐSÉG

Az ivadékvizsgálatok esetén fontos az úgynevezett „ismételhetőség” (R) érték, mely a közölt indexek biztonságát jelzi. Ha ez a megbízhatósági érték R=0,99 (azaz 99%), akkor a becslés biztonsága magas. Ez akkor jelentkezik, ha egy tenyészbikának sok utódát tesztelték már, ugyanis kevesebb utóddal kisebb biztonsággal lehet tenyészértéket becsülni. Mivel a szarvasmarha egy évben általában egy borjút ad, így a biztonsági faktor értéke – nem meglepő – évről évre növekszik. Persze ez csak akkor eredményes, ha az ivadékok azonos körülmények között termelnek. Magyarországon a tenyészbikák utódjainak eredményeit csak a törzstenyészeteknél tudjuk számon tartani, közülük sem mindenki szolgáltat adatot. Míg a tenyésztésre szánt bika utódok adatait az STV miatt pontosan ismerjük és indexáljuk, addig az üsző utódokról sokszor nem érkezik információ. A rendelkezésre álló adatok is sokszor torzítanak, mert némely tenyészbika szaporítóanyagát széles körben használják, másokét csak egyes farmokon. Ha például egy vagy két farmon tesztelnek bika utódokat, és odafigyelnek a takarmányozásra, akkor jó eredmények születnek, ellenben több farmon – a tenyészetek vegyes technológiája, eltérő takarmányozási programja miatt – szélsőségesebb eredményeket mérhetünk. Ezt nevezzük „farmhatásnak”. Így egyes bikák utódait nehéz hazánkban összehasonlítani, ezért nem lehet biztonságos tenyészértéket becsülni az ivadékok alapján. A megoldást a francia rendszerhez hasonló tenyészértékbecslési metódus jelentené, de ez egyelőre itthon nehezen megvalósítható. Mivel a Limousin és Blonde d’Aquitaine tenyészbika, ill. tenyészüsző igényt még a mostani, mintegy tízezres fajtatiszta populációval sem tudjuk kielégíteni, a folytonos versenyhelyzetet fenntartó piac rendkívüli elszívó ereje nem igényli az igazi, minőségi tenyészértékbecslést.

 

MODERN LEHETŐSÉGEK

Napjaink vívmánya, a genomikai tenyészértékbecslés mára egyre nagyobb teret hódít. Előnye, hogy nem kerül annyi időbe, mint a hagyományos ivadékvizsgálat alapú tenyészértékbecslés, noha erősen annak eredményeire támaszkodik. A módszer lényege, hogy a vizsgálni kívánt értékmérőkre egy referenciapopulációt képez, melynek saját teljesítményét és ITV adatait rögzíti, majd a DNS-ben kódolt genom információk alapján felosztja a referenciapopulációt. Minden tulajdonság esetén 10 szintet határoz meg. Az 1-es csoportba sorolja az adott tulajdonságban legrosszabb eredményt elért egyedeket, míg a 10-es csoportba a legjobb eredményt elérők kerülnek. Természetesen meghatározza az egyes csoportokhoz tartozó genomikai információkat is, a DNS adott szakaszain elhelyezkedő szerves bázissorendet. Ezt követően a világ bármely tájáról elküldött szőrmintából kinyert DNS adatokat hasonlítja a referenciabázis egyedeinek DNS adatához, mégpedig pontosan megmondja, hogy a vizsgált minta mely szintű állatok mintájához hasonlít a leginkább. Az 1-es, vagy a 10-es szinthez (vagy akármelyik szinthez). A rendszer azt az összefüggést használja alapul, hogy az azonos környezetben termelő populációk közötti termelési különbség nyilván a genetikai különbség miatt jelentkezik. Ha pedig egy-egy állat genetikai állománya hasonló, akkor a környezeti hatások kiküszöbölésével hasonló termelési eredménnyel számolhatunk. Itt jegyezném meg, hogy a genomikai értékelés is egy feltevések és összefüggések alapján létrehozott becslési módszer, ennek ellenére egyre többen kérik tenyészbikáik genomikai vizsgálatát.

 
1. ábra az  EVALIM pontok és az IBOVAL tenyészértékek összefüggése

A tenyészértékre következtetni annál nehezebb, minél több gén határoz meg egy tulajdonságot. Néhány tulajdonság (főként a kvantitatív, vagy mennyiségi tulajdonság), mint például a súly, a gyarapodás, a küllem, az ellés lefolyása stb. több gén additív hatásától függ, míg mások kevés, vagy akár egy gén által irányított tulajdonságot eredményeznek. Ilyen monogénes irányítású pl. a szarvatlanság. Nemrég a kutatók rájöttek, hogy tulajdonképpen a szarvatlanság megjelenésében is több gén együttes hatása vesz részt, de maga a tülkök teljes kifejlődéséért egy gén a felelős. Mivel igazán egyetlen gént kell vizsgálni, 100% biztonsággal megállapítható a genotípus, abból pedig az utódok genotípusa és fenotípusa is kiszámítható. Ennek jelentőségét igazán azok a tenyészetek érzékelik, ahol a genetikai szarvatlanság megléte nagyon fontos, esetleg szelekciós szempont is akár. Míg a homozigóta domináns szarvatlan egyedek minden utóda szarvatlan lesz (bármivel párosítjuk), addig a heterozigóta szülők keresztezéséből akármilyen genotípusra számíthatunk (akár szarvalt egyedre is).  Heterozigóta szarvatlan és szarvalt egyedek párosításából pedig 50% eséllyel születik szarvalt és szarvatlan utód a 2. ábra sablonja alapján.


2. ábra. A szarvatlanság öröklődési sémája

Ha több gén együttes hatása befolyásol egy tulajdonságot, már jóval nehezebb dolgunk van a becsléssel. A poligénes kombinációk varianciája igen magas, így a hozzájuk tartozó allélvariációk nehezen feltérképezhetők, mely a közreműködő gének számának függvényében változik. Nem szabad elfelejteni továbbá, hogy a küllemi és fejlődési tulajdonságok esetén a környezetnek is nagy szerepe van. Gondolunk itt a technológiára, a takarmányozásra, az éghajlati hatásra, és az állategészségügyi problémák befolyásoló-képességére, melyek nagymértékben hatnak a gének által irányított folyamatokra.

 

AZ ÖRÖKÖLHETŐSÉG

Azt, hogy egy-egy tulajdonság mekkora valószínűséggel öröklődik, mennyire függ a genomtól, az örökölhetőségi értékkel fejezzük ki. Azok az értékmérők, amelyeknek magas az örökölhetőségi értéke, tehát jól öröklődő tulajdonságok, kevésbé függnek a környezettől. Ilyen pl. az izmoltság. Közepesen öröklődik a vázfejlettség és a gyarapodóképesség (hízékonyság). Legkisebb az örökölhetősége a reprodukciós tulajdonságoknak, mint például a tejtermelés és az ellés lefolyása. A reprodukciós tulajdonságokat rendkívül sok gén határozza meg, melyek szinte végtelen rekombinációs variánsokat képesek alkotni. A pontos becsléshez éppen ezért nagyon nagy referenciapopuláció kell. 2018-ban Franciaországban az Ingenomix cég már 13 ezer tenyészbika adatával rendelkezett. Az EVALIM vizsgálati teszt ma is ezek alapján becsüli a genomikai pontszámot nyolc tulajdonságra (könnyű ellés (IFNAIS); gyarapodóképesség (CRsev); izmoltság (DMsev); vázfejlettség (DSsev); csontfinomság (FOSsev); utódok tejtermelése (Alait); medence belső átmérő (OP); utódok ellésének lefolyása (AVel) másnéven anyai hatás az elléskor – 1. ábra).

2. táblázat: Néhány értékmérő tulajdonság örökölhetősége

 

HAZAI EREDMÉNYEK, CÉLOK

Magyarországon ma mintegy 130 limousin bika genomikai eredménye ismert, mely pontjai közt láthatunk a francia átlagtól bőven pozitív irányba való eltérést, persze ugyanakkor negatív lemaradás is megfigyelhető. Néhány tenyésztő több éve végeztet becsléseket, emellett a KSTV telepen tesztelt tenyészbikák minden egyes egyedét vizsgáltatja az egyesület a Limousin fajta esetén. Sajnos a Blonde d’Aquitaine fajtában a referenciabázis sokkal kisebb, ezért a megbízhatóság még igen kicsi.

3. táblázat: Hazai tenyészbikák genomikai átlagértékei farmonként (2020.)

Első ránézésre a tenyészértékbecslési és ivadékvizsgálati rendszer igen bonyolult folyamat. Nem véletlen, hogy az egyetemi képzésben ezt a tételt szeretnék leginkább elkerülni a diákok az állattenyésztési vizsgákon, ennek ellenére be kell vallanunk, hogy a modern nemesítés elképzelhetetlen lenne e módszerek nélkül. Már pedig a jó minőségű tenyészállatok előállításához és a genetikai előrehaladáshoz a nemesítés nélkülözhetetlen, ezért minden modern lehetőséget, eszközt meg kell ragadnunk állattenyésztésünk fejlesztéséhez. Ezek nélkül a módszerek nélkül nehezen tudjuk megállapítani, hogy melyik tenyészbika is a jó bika, hiszen nem minden a küllem, nem minden a saját teljesítmény. Az ivadékvizsgálat és a genomikai analízis valamivel biztosabb becslést ad genetikai előrehaladásunk prognózisára, többet azonban nem tehetünk, minthogy a lehető legjobb felmenőket próbáljuk párosítani a lehető legjobb minőségű ivadékok „létrehozásának” érdekében. Minél nagyobb biztonsággal becsült, jó minőségű tenyészállatokkal rendelkezünk, erre annál nagyobb az esélyünk. S bár minél nagyobb az esély, annál valószínűbb elvárásaink teljesülése, mégis a valóságban való történéseket a természet fogja irányítani.

 

Elérhetőségek:

Limousin és Blonde d'Aquitaine Tenyésztők Egyesülete

Cím: 1134 Budapest, Lőportár u. 16.
Telefon: 1/412-5098
E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ;  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ;
Honlap: www.limousin.hu

 

Kövessen minket, s további agrárgazdasági híreinket:

: