Agrárvilág

Kövesd te is!

Partnereink

PRODUKTIVITÁS – REPRODUKCIÓ – ATTITŰD

  • 2020. máj. 19., kedd 06:48

A teljesítmény (produktivitás), a szaporaság vagy szaporodóképesség (reprodukció) és a viselkedés (attitűd – habitus) három olyan fontos kulcsszó, amely meghatározza egy-egy tenyészállat hosszú távú „működőképességét”, életteljesítményét, hasznos élettartamát.

Az állattartók is az itt felsorolt sorrendbe állítják fel általában a tenyészállatokkal szemben támasztott követelményeket, elvárásokat. Hozzátenném; sokan a teljesítményvizsgálati adatok szemléjével is megelégednek, néhányan pedig az andrológiai vizsgálatokhoz ragaszkodnak. Ellenben nagyon kevesen beszélnek a viselkedésről, kezelhetőségről – noha ezek is nagyon fontos kritériumok a tenyészállatok esetén. Gondoljunk csak bele – mi történik, ha van egy nagyon jó tenyészértékű tenyészbikánk, amely szaporító szervrendszere is jól működik, de egyszerűen képtelenek vagyunk kezelni, mert támad, stresszes, kitör a karámból, nekimegy a gondozónak stb…

GENETIKA VAGY KÖRNYEZET?

Mint minden tulajdonság, a vérmérséklet is a genetikai öröklött tulajdonságok és a környezet befolyásoló hatásának eredőjeként jelenik meg a fenotípusban. Vannak olyan fajták, amelyek kifejezetten szelíd, tunya, digesztivusz típust mutatnak, míg némelyek ezek ellentétei. Az utódok szempontjából mindenképpen szükséges egy bizonyos „félelemből adódó védekezőképesség”, hiszen ez az alapja az utódok féltésének, amely a nevelési hajlam manifesztációjának fontos összetevője. Az, az anyaállat például, amely nem félti, nem védelmezi az utódot, nem fordít kellő figyelmet a táplálásra, gondozásra sem, ami nagyüzemi körülmények között a fiatal borjakat olyan súlyosan érintheti, hogy azok induló fejlődési üteme megtorpan. Ezt a megtorpanást később nehéz korrigálni, így akár a hízóalapanyagként értékesítendő, választott borjú élősúlya bevételkiesést is eredményezhet a gazdának. Ebből következik, hogy kell egy bizonyos mértékű, öröklődő „természetes vadság”. Olyan környezetben pedig, ahol az állatok nyugodt körülmények között termelnek, ez az ösztön semmiképp sem torkollik kezelhetetlenségbe, míg a fokozott stressz alkalmazása vagy előfordulása akár agresszív egyedeket is eredményezhet.

TÉVHITEK – AVAGY MIRŐL ÁRULKODIK A GULYA?

Sokfelé járva az országban hallani olyan vélekedést, melyet a múltban szinte beépítettek a hazai köztudatba, és a fajtát egy téves tulajdonsággal ruháztak fel. Mondják, hogy a Limousin vad, „hevesvérű” állat, ami egyáltalán nem igaz. Ám aki nem ismeri, szóbeszéd alapján beskatulyázza ezt a kiváló húsmarhát! Igénytelen, de semmiképp nem kezelhetetlen. Ezek az állatok abban az esetben válnak idegessé, ha szorult helyzetbe kerülnek, mely számukra nem megszokott. Itt jegyezzük meg, hogy ilyenkor, az összes többi fajta egyedei is idegessé válnak. A húsmarha tartására a kötetlenebb tartásmód a jellemző, szemben a tejelő szarvasmarhákéval, így természetes, hogy az év nagy részét legelőn tartott húsmarháktól a tejelőkre jellemző „emberközeliség” nem elvárható.

A heves vérmérséklet nem látható. Ridegebb vére a legelő állatok ragadozóktól való félelméből és az ellenük való védekezésből ered. Ha az állatokra veszély leselkedett, az első reakció mindig a menekülés volt. Ez napjainkban is megfigyelhető. Ha egy elhanyagolt gulyát ismeretlenek meglátogatnak, az állatok általában elmenekülnek a legelő másik végére. Ugyanez a helyzet azokkal az állatokkal is, amelyekkel szemben nem a megfelelő bánásmódot alkalmazzák. Heves vérmérséklet csak akkor mutatkozik meg, ha az állatok félnek valamitől és menekülésre nincs mód. Kiút hiányában a gulya egyedei szembeszállnak a ragadozóval, mely példás összetartásról árulkodik. Fontos azonban megjegyezni, hogy egy megfelelő gazda-állat kapcsolatban a gondozót nem ragadozóként, nem veszélyforrásként azonosítja az állat. Ehhez a gondozó folyamatos gulyában való jelenléte a kulcs. Minél több időt töltünk az állataink között a legelőn vagy a karámban, annál előbb szokja meg a gulya az emberi közelséget. Sok tenyésztőnk nyugodtan sétál állatai között anélkül, hogy azok a kérődzésből felállnának, vagy rohannának a karám másik végébe. Találkoztunk már olyan tenyésztővel, akinek az állatai füttyszóra érkeztek körénk, de olyannal is, akinek tehene a neve hallatára jött a karám széléhez és azt sem veszi zokon, hogy a homlokát, nyakát vakargatják. Ezek a fajtatiszta „vad” Limousinok. Ez mind a megfelelő bánásmód eredménye.

BÁNÁSMÓD

A jó bánásmód alappillére a türelem! Állatok terelésénél, kezelésénél próbáljunk türelmesek lenni, kevés fájó eszközt (orrfogó, kötél) alkalmazni. Az idegesebb egyedeknél a nyakfogóban várjunk kis időt, amíg az állat lenyugszik. Ha így teszünk, a következő kezelésekre már ezek az állatok sem „vadulnak”, nem lesz ismeretlen a tevékenység számukra. Ha lehet, ne üssük az állatokat ok nélkül, mert a durva bánásmód nem megoldás. Határozott mozdulat, domináns fellépés is elég, hogy a kívánt hatást eredményezze. A jutalmazásos módszerek itt is sikerhez vezetnek. Például, olyan borjak mérlegelése esetén, akik még soha nem voltak mérlegen, érdemes abrakos edényt helyezni a kalodába. Ilyenkor a borjú ugrálás helyett inkább megszemléli, megízleli annak tartalmát. Elég csupán „kétfalatnyi” nyugalom, és a mérlegelés megtörtént.

 

VESZÉLYESEBB PERIÓDUSOK

Nagyobb veszélyt jelent az ellés időszaka. Ilyenkor a gulya még összetartóbb, a tehenek rendkívüli mértékben védelmezik borjaikat. Ezekben a napokban óvatosnak kell lenni, mert nem tudni, az anya hogyan reagál az ember jelenlétére, ha friss borjához közeledik. Ez az időszakos agresszivitás azonban nem fajtasajátosság, ilyenkor a többi húsmarha tehenei ugyanígy reagálnak.

Mindezek tudatában elmondható, hogy a húsmarhák viselkedése nem fajtafüggő. Minden fajtánál előfordulnak „bolondabb” és nyugodtabb egyedek is. Azonban, ha betartjuk a fent ismertetett szabályokat, akkor szelíd állat nevelhető.

 

SZELEKCIÓ

Napjainkban a vérmérsékletre több fajta esetén történik szelekció. A Limousin és a Blonde d’Aquitaine esetében ez a kiválogatás két lépcsőben történik.

Az első lépcső maga a tenyészet, ahol a kifejezetten agresszív egyedeket a kezelhetetlenség miatt már eleve szelektálják. Ugyanez a helyzet a stressz-érzékeny állatokkal is. Megfigyelhető a szarvasmarhák esetén ugyanis, hogy a folyton élénk vérmérsékletű, folyton „stresszelő” egyedek általában kevésbé hatékonyan hasznosítják a takarmányt, híg székletet ürítenek. Emellett a folytonos mozgásuk következtében az energiaellátásukra is több energiát használnak, mint gyarapodásukra.

A második lépcső a teljesítményvizsgálati értékelés. Hazánkban még kevés figyelmet fordítunk erre a módszerre, ugyanis itthon a tenyészbikák értékelésénél jelöljük a normális vérmérsékletet, vagy a nem kívánt, vad habitust mutató egyedeket. A kiválogatás alapjául azonban csak ritkán, extrém esetben vesszük ezt a tulajdonságot.

 

A FRANCIA MÓDSZER

Néhány európai országban már komplexebb elemzési módszerrel vizsgálják az egyes tenyészállatok vérmérsékletét. A rendkívül híres francia sajátteljesítmény-vizsgálati protokollban például az összes központi sajátteljesítmény-vizsgálatba vont bikák „szelídségét” tesztelik. A módszert a gyakorlatban a telep technikusai végzik, akik egy kb. 5x5 méteres karámba teszik az állatot, és egy számára ismeretlen bíráló egyszerűen bemegy az állat mellé. Ezt követően a szakember az állat reakcióját osztályozza. Más osztályzatot kap az egyed, ha félve a boksz másik végébe húzódik, mást, ha érdeklődve figyeli a szemlélőt és nem hátrál. Olyan is előfordul, hogy az állat teljesen érdektelen, de az is megesik, hogy érdeklődve, szimatolva megközelíti a tesztelő személyt. Aztán egyes tenyészbika jelöltek már erőteljesen jelzik, hogy a technikus nem kívánatos személy a bokszban. A lehetőségek igen bő palettán mozognak. Természetesen az extrém stresszes, félő, vagy támadó bikákat kizárják a tenyésztésből, a sajátteljesítmény vizsgálatot el sem kezdhetik. Az eljárásmód nagyon praktikus – sőt bizonyítható – ugyanis az egész procedúrát videóra veszik és megmutatják a gazdának. Bár a gazdák olykor-olykor kétségbe vonják az „ismeretlen gondozóval” való tesztelést, a genetikailag kódolt viselkedési reakció azonban csak ilyen esetben csalható felszínre.

A KÖZTUDAT FORMÁLÁSA

Napjainkban a tenyésztés egyik kulcskérdése a kezelhetőség, ezért ajánljuk a gazdáknak, hogy a teljesítményvizsgálati adatokon túl a viselkedési formákat is figyeljék. Másmilyen következtetést lehet levonni egy olyan bikáról, amely folyamatosan körbe-körbe jár egy viszonylag szűk karámban, és mást arról a tenyészállatról, amely a berakott orrkarikáját a gazdája kezébe helyezi. Persze a szelídítéssel sem szabad átesni a ló túloldalára. Egy olyan szarvasmarha, amely nem „hallgat”, nem tart valamelyest a gazdájától, végtelen szelídségében épp olyan kezelhetetlenné tud válni, mint az ellentétes habitusú egyedek. Éppen ezért a bánásmódra is hangsúlyt kell fektetnünk. Ha ezt megtesszük, biztosan elégedettek leszünk állataink viselkedésével, és nem kell tartani a vadság okozta heves vérmérséklettől egyetlen fajta esetében sem. Az így kapott „végeredmény” pedig előbb utóbb felülírja az itt ismertetett összefüggésekkel ellentétes vélekedéseket, melyek a 21. században már biztosan nem lesznek egyetlen fajta tartásának, terjedésének az akadályai.

 

Elérhetőségek:

Limousin és Blonde d'Aquitaine Tenyésztők Egyesülete

Cím: 1134 Budapest, Lőportár u. 16.
Telefon: 1/412-5098
E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ;  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ;
Honlap: www.limousin.hu

 

Kövessen minket, és további agrárgazdasági híreinket: