Agrárvilág

Kövesd te is!

Partnereink

MILYEN MEGJELENÉSŰ A JÓ TENYÉSZÁLLAT?

  • 2020. július 21., kedd 14:56

A tenyészállatok legfontosabb feladata, hogy bázisul szolgáljanak egy-egy gazdaság termelésének, ahol elsődleges cél a minőségi áruterelés, vagy a továbbtenyésztésre szánt utódok előállítása.

Az ilyen célra használt egyedeknek két nagyon fontos információcsoportját kell ismernünk: a származási adatait és a teljesítmény értékeit. Általában a szülők teljesítménye ismert legtöbbször, hiszen a tenyészállatokat olyan fiatal korban értékesítjük, hogy a teljesítményükről nem sok információ áll rendelkezésre. Természetesen sajátteljesítményvizsgálati tesztek és genomikai, vagy egyéb teljesítményalapú tenyészértékbecslések rendelkezésre állnak ugyan, de ezek mint a nevükben is szerepel: becslések! Ma leginkább a küllem a meghatározó egy-egy tenyészállat kiválasztásnál, legyen az saját utánpótlásra történő szelekció, vagy üszővásárlás, illetve akár tenyészbika beszerzés. Ahhoz azonban, hogy jól döntsünk, nem árt ismerni egy-egy összefüggést, mielőtt a küllemi megítélését deklaráljuk egy-egy állatnak.

MI AZ ELSŐDLEGES SZEMPONT?

Ma leginkább a tenyésztők és tartók egyéni intuíciók alapján döntenek egy-egy tenyészállat láttán, ahol leginkább a szép kerekded, izmos formák dominálnak a Limousin és a Blonde d’Aquitaine fajták esetén. Ez nem csoda, hiszen ezekben a fajtákban a hosszú háton széles és kimagasló izomcsoportokat kell látnunk, mely kiemelkedik a gerinc két oldalán. Emellett a comb kerek, széles és hosszú. Ezek a tulajdonságok már egészen kis korban megjelennek, akár a borjak 90-120 napos korától jelentős izomformák rajzolódnak ki a növendékek far és hát testtájain. A második legfontosabb választási szempont a gyakorlatban a szín. Fontos megjegyezni, hogy ez leginkább a vásárlók által preferált tulajdonság, kevésbé mutat összefüggést a tényleges prognosztizált teljesítménybeli kapacitással. Vannak olyan vevők, akik a sötét, mélyvörös színű egyedeket preferálják, és van, akit a klasszikus Limousin megjelenés (középvöröses barna szín, világos orral és szem körüli folttal, has alatti és a láb belső felén világosabb árnyalat erőteljes megjelenése) hódít. Blonde d’Aquitaine fajtában jóval nagyobb színeltérés mutatkozik a hazai állományban, hiszen itt a világos barnásvöröses színtől az egészen fehér árnyalatig minden változat megtalálható. Az igazi Blonde d’Aquitaine a terminológia szerint száraz búzaszemszínű, de mivel a fajta három francia ősre vezethető vissza (Quercy, Garonnaise, Blonde pyrenée fajták), így meglehetősen heterogén megjelenésű világszerte előforduló populációja, melynek fenotípusos variabilitását erősíti a fajta viszonylag fiatal kora. A Blonde d’Aquitaine ugyanis az egyik legkorábban nemesített fajta (XX. század).

 

A SZAKSZERŰ KÜLLEM ISMÉRVEI

A vevők intuícióin és általuk preferált, vagy került tulajdonságokkal kapcsolatos véleményükön kívül azonban szükség van objektív összefüggéseken alapuló, szakszerű küllemi leírásra, mely alapvetően ismerteti egy-egy tenyészállat használatának, típusának és „rendeltetésszerű használatának” lehetőségeit, korlátait. Erre napjainkban elfogadott módszer a küllemi bírálat, melyet szakemberek végeznek világszerte. A küllemi bírálat tulajdonképpen egy numerikus formában közölt leírás, mely nem feltétlenül ruházza fel negatív, vagy pozitív tulajdonságokkal az állatokat, inkább beskálázza az egyes konformációs paramétereket, így prezentálva az állat jellegét, típusát, előnyeit, hátrányait. Sokan mondják, hogy a küllemi bírálat nagyon szubjektív módszer. Ez bizonyos szinten igaz, ám meglehetősen nagy elemszámot maga mögött tudó gyakorlati tapasztalat minimalizálja a szubjektivitást és előtérbe helyezi az objektív összefüggéseket. Nagy előnye, hogy könnyen bekalkulálható az állat életkora, hiszen a küllemi hegyek minősítésekor az adott pontszám annak függvényében változhat, hogy milyen az állat életkora (pl. marmagasság esetén ugyanarra a méretre (pl. 130 cm) lehet 6 és 8 pontot is adni, attól függően, hogy az állat 340 napos, vagy esetleg 420). Bár a mérőeszközzel való mérés objektívebb, mégis az állatok összehasonlításánál akkor adna korrekt eredményt, ha az egyedeket ugyanazon életnapjukon mérnénk (pl. mindet 400 naposan). Ez azonban oly sok, napi folyamatos munkát venne igénybe, hogy jelentős költségnövelő tényezővé válna. Ez a gyakorlatban kivitelezhetetlen módszer lenne, éppen ezért nem is nagyon terjedt el a világban. Nem véletlenül alakult ki a numerikus, lineáris küllemi bírálati pontozás.

 

A LINEÁRIS KÜLLEMI BÍRÁLAT RENDSZERE

A lineáris küllemi bírálat lényege, hogy numerikus skálán helyezi az egyes tulajdonságokat annak függvényében, hogy mely tulajdonság kívánatos, illetve nem kívánatos. A legtöbb értékmérőnél a „minél nagyobb annál jobb” elv érvényesül, így a küllemi bírálati pontszámok nem csak a „kívánatosságot”, hanem a „terjedelmet” is jelzik (pl. marmagasság, testhosszúság stb.). Minden tulajdonságot 1-9 pontig terjedő skálán kell értékelni, melyek közül az 1-2 igen gyenge, a 3-4 gyenge, az 5-6 közepes, a 7-8 jó, a 9 pedig kimagasló minőségről árulkodik. Az egyes tulajdonságok összefüggéseik alapján tulajdonságcsoportokat alkotnak, melyeket az előbb említett pontozási rendszeren kívül 100 pontos skálán is ismertetik.

A Limousin és Blonde d'Aquitaine tenyészbikák ÜSTV teljesítményeinek és küllemi bírálati pontjainak alakulása az utóbbi években 

 

TULAJDONSÁGOK, TULAJDONSÁGCSOPORTOK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK

Négy fontos tulajdonságcsoportot értékelünk a Limousin és a Blonde d’Aquitaine fajták esetén. Az első csoport a használati érték, mely magába foglalja a fajtajelleg, felső vonal, farlejtés és lábszerkezet tulajdonságokat. Ez azt jelenti, hogy az egyes felsorolt tulajdonságokra maximum 9 pontot lehet adni, így a négy előbb felsorolt tulajdonság összesen 36 pontot ad a használati érték tulajdonságcsoportnak. Ezt rendszerint 100 pontra korrigáljuk, vagyis a 36 pont=100, és az alacsonyabb pontok a 100 pont arányában kerülnek megjelenítésre. (pl. 35 pont=97, 34 pont=94 stb…). A használati érték tulajdonságok leginkább a hasznos élettartam hosszára, az igénybevételre, az ellésre, illetve az ellés bizonyos paramétereinek örökítésére utalnak, de ugyanakkor tipizálják is az állatot. Például a felső vonal minél egyenesebb, annál feszesebb a hát, a gerinc annál ellenállóbb. Ha a farlejtés túl meredek (csapott), vagy túl vízszintes (egyenes), akkor az tehenek esetén nehézellést eredményezhet, a bika pedig örökíti azt a nőivarú ivadékainak. Kulcsfontosságú a lábszerkezet, hiszen az állat egész életében ezen jár. Ha ez a szerv megsérül, minden tartó pontosan tudja milyen problémákat jelent ez hosszú távon. Márpedig a sérülékenység egyenes arányban van a lábszerkezeti hibákkal, deformitásokkal.


Hibás lábállások
 

 

RÁMA, SZÉLESSÉG ÉS IZMOLTSÁG

A használati érték tulajdonságcsoportokon kívül megkülönböztetünk még ráma, szélesség és izmoltság tulajdonságcsoportokat. Itt azonban az értékelés célja nem a hasznos élettartam becslése, hanem inkább a méretek leírása, mely determinálja az egyes hasznosítási típusokat.

A ráma tulajdonságcsoport leírja az állat vázának méreteit, mintegy keretet adva a ráépülő izmoknak és egyéb szerveknek. A rámához soroljuk a marmagasság, testhosszúság, mellkasmélység és csípőszélesség tulajdonságokat. Ezek értékelését az előző bekezdésben ismertetett módon végezzük (maximum 9 pont adható tulajdonságonként, és a négy tulajdonságot összesítve 100 pontra korrigáljuk, így kapjuk meg a ráma tulajdonságcsoport összesített pontjait). Ebben a csoportban a testhosszúságnak különösen fontos szerepe van, ugyanis a törzs minél hosszabb, annál jobb. A hosszú törzset és finom csontozatot örökölt borjak ugyanis gyorsan és könnyedén haladnak át a szülőcsatornán. Mivel ez a két tulajdonság fontos szelekciós szempont volt mind a Limousin, mind a Blonde d’Aquitaine nemesítése során, mára a könnyűellés 98%-os arányt ért el ezekben a fajtákban (ez azt jelenti, hogy 100 borjúból 98 könnyen, segítség nélkül jön a világra). A törzs hosszán belül érdemes odafigyelni a hát és a far hosszának arányára (a háthosszt a lapockától a csípővonalig mérjük, a farhosszt pedig a csípővonaltól az ülőgumókig), melynek 3/5 – 2/5 arányúnak kell lenni (hát/far). Ha ennél rövidebb a far, az valószínűleg meredekebb farlejtéssel párosul, és ez a rövidség, illetve meredekség már okozhat nehezebb ellést a nőivarú állatoknál. Természetesen a hímivarú egyedeknél is oda kell figyelni az ilyen reprodukciós mutatókkal összefüggő értékmérőkre, hiszen ők ugyan nem ellenek, de jól örökítik nőivarú ivadékaiknak ezeket a hibás tulajdonságokat. Felhívnám a figyelmet még a csípőszélességre, mely egy tipikus vázszerkezeti tulajdonság. Ennek szintén nagy szerepe van az ellés lefolyásában. Minél szűkebb a csípő, annál kisebb a medence belső átmérő, mely jelentősen növeli a nehézellés kockázatát.

A további szélességi méretek önálló tulajdonságcsoportot (szélesség) alkotnak. Itt a mellkasszélesség, marszélesség, hátszélesség és a farszélesség alkotnak egy tulajdonságcsoportot. Míg az első három tulajdonság a test és az izom nagyságára utal (a háton elhelyezkedő hasznos húsrészek keresztmetszete), addig a farszélesség a medence alakját befolyásolja. Ennél az értékmérőnél a tompornál mért szélességet és az ülőgumók közti távolságot értékeljük. Ez utóbbi két anatómiai pont távolságával összefüggésben áll egyrészt a könnyűellés lehetősége (minél szélesebb a tompor és az ülőgumók közti távolság, annál könnyebben ellik a nőivarú egyed akár nagyobb borjút is), másrészt a farra felépíthető comb szélessége (minél szélesebb az ülőgumó és a tompor, annál szélesebb combizom képes kifejlődni).

Végül, de nem utolsó sorban az izmoltság tulajdoncsoportot ismertetjük, mely magába foglalja a combkerekséget, combszélességet és combhosszúságot, valamint a második bekezdésben már emlegetett ágyékvastagságot.

A húsmarha bírált küllemi tulajdonságai

 

 

MIKOR ÉRDEMES ELVÉGEZNI A KÜLLEMI BÍRÁLATOT?

A küllemi bírálatot hivatalosan tenyészállatok értékelésénél, minősítésénél végezzük. Ez szóba kerülhet a fiatal tenyészbikák minősítésekor a sajátteljesítmény vizsgálati tesztet követően, vagy a tehenek kb. 5 éves korában végzett minősítésekor. Ez utóbbit általában a tehenek második borjazása után ejtjük meg, hiszen akkorra a tehén már kifejlett, keveset fejlődik már életkorának előrehaladtával. Az egyes tulajdonságok azonban nem egyszerre fejlődnek, ezért a fiatal állatok egyes életszakaszaiban más és más növekedési stádiumban vannak. A születéskor már általában látható, hogy a borjú finomabb csontozatú, vagy erős. Ez utóbbi nagyobb rámát feltételez, míg az előző kisebb vázzal, de nagyobb izomtömeggel jár együtt a későbbiekben. A borjú növekedése során először az izomformák jelennek meg, majd a hosszú hátizom egyre szélesebb, valamint a far egyre kerekebbé, szélesebbé és hosszabbá válik. Nagyjából a választás idejére elindul egy folyamatos rámanövekedés, mely hosszabb, nyúlánkabb borjút eredményez (különösen a Blonde d’Aquitaine-nél jellemző), a szélesedés pedig a 7-8. hónapos életkortól igazán számottevő. Ezt követően a növekedés arányosan változik a 400-450 napos korig, ahol jelentősen megtorpan, de nem áll meg. Átlagosan egy tehén 5 éves koráig fejlődik, míg egy tenyészbika 3 éves korában már viszonylag kifejlett testméreteket produkál.

 

A Limousin méretei



TÍPUSOK

A küllemi bírálat egyik legfontosabb feladata – amellett, hogy leírja állataink küllemét – hasznosítási típusokba sorolni az egyedeket. Ennek napjainkban leginkább a tenyészbikák esetén van jelentősége. Három jellemző típus létezik a Limousin és Blonde d’Aquitaine fajták esetén. Az első, leginkább preferált a tenyészállat előállítók körében: a tenyésztői típus (tardif), mely rendszerint későn érő, nagy rámával rendelkezik, de szélességi méretei és izmoltsági pontszámai közepesek. Ennek ellentéte a végtermék típus (boucher), mely zömök, nem túl nagy méretű, de kifejezetten széles, izmolt. Ezeket a bikákat inkább vágóborjú előállításra, árutermelésre használják. A harmadik típus pedig az „anatómiailag kettő között elhelyezkedő” mix típus, mely mindkét tulajdonsághalmaz előnyös kompromisszumából manifesztálódó fenotípusával jelenik meg. Az egyes típusokon belül előfordulnak különösen finom csontozatú állatok (bár ez inkább a végtermék és mix típusoknál figyelhető meg, hiszen a nagy vázú bikáknak többnyire erős csontjaik vannak), ezeket leginkább üszők termékenyítésére lehet használni.

Húshasznú tenyészbikák alaptípusainak sziluettje 

Összefoglalva a küllemi bírálat egy nagyon hasznos módszer tenyészállataink leírására, mely nem csak értékeli, de típusokba is sorolja az egyedeket ezzel megkönnyítve a tenyésztők döntését azzal kapcsolatban, hogy egy-egy tenyészállat tulajdonképpen mire is használható; Egy esetleges párosítási konstrukcióban mely tulajdonságok fognak javulni feltehetően, és mi az, amire vigyázni kell. Az állattenyésztésben legtöbbször csak törekedni lehet a lehető legjobb ivadékok genezisére, melyhez rendelkezésre állnak tenyészállataink teljesítményvizsgálati és küllemi eredményei, s bár a legjobb állatok párosításával minden esélyünk megvan a legjobb tulajdonságú egyedek világrajövetelére, az utód valódi értékmérőit (melyet a genetikai teljesítőképesség és a környezet együttesen szabályoz majd) mégiscsak a természet fogja meghatározni.

 

Elérhetőség:

Limousin és Blonde d'Aquitaine Tenyésztők Egyesülete

Cím: 1134 Budapest, Lőportár u. 16.
Telefon: 1/412-5098
E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: 
www.limousin.hu

 

Kövessen minket, és további agrárgazdasági híreinket: